Persze azt, hogy az egésznek van értelme, az jelzi a legjobban, hogy immár többen jönnek direkte egy kis olvasás érdekében a kastélykertbe. Merthogy egy több száz éves faritkaság alatt egy szerelmes vers őszintébb, mint bárhol máshol.
Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik - tudjuk meg az igazgatóság munkaközösségével beszélgetve -, hogy az első könyveskuckók kihelyezését követő héten az egyikük ajtaját valaki, talán jópofaságból darabokra törte, a következő héten az egyik kuckó teljesen kiürült (talán mégiscsak otthon akart valaki olvasni...).
Amúgy sokkal több könyv érkezik, mint amennyi eltűnik. Ott jártunkkor, azaz a kastély alagsori termében lévő igazgatósági helyiségben tett látogatásunk alkalmával éppen átnézték a beérkezett könyveket. Minden bizonnyal olyan magánszemélyek ajánlották ezeket fel, akik támogatják a kezdeményezést. Furcsa adományok is vannak, például orosz nyelvű könyvet talán nem sokan fognak olvasni az angolpark hűsében, kissé meglepő „ajándék" a töltött káposzta ízesítéséhez használható fűszerkeverék is.
Két éve kezdték el a könyvkuckósítását a kastélykertnek, és a sikerességre alapozva feltehető, hogy több év múlva is láthatunk majd olvasókat a Károlyi-kastélyt övező fák árnyékaiban meghúzódva.